Eva: akit Lady Kantnak hívtak

Amikor a Diabolik képregénysorozat harmadik epizódjában (Diabolik letartóztatása, 1963) Eva Kant először színre lépett, az olvasók nem sejthették, mennyire központi figurája lesz az egész történetfolyamnak. Több mint fél évszázaddal később magától értetődőnek tűnik, hogy a sorozat Diabolik és Eva Kant közös története, de a széria indulásakor ez egyike volt Angela Giussani legbátrabb, egyben legsikeresebb döntéseinek. Holott a magának való antihős receptje már több regénysorozatban bevált a múltban, ő mégsem csak erre épített. Egy erős, hasonlóan karizmatikus női szereplő fókuszba helyezésével megsokszorozta a Diabolik narratív lehetőségeit, és korát megelőzve sokat tett azért, hogy a XX. század végének tömegkultúrája mindkét nem soraiból produkáljon ikonikus alakokat.

A divat világában otthonos Angela női főszereplője megformálásához eleganciát sugárzó filmsztárokat választott mintaképnek: Grace Kelly és Kim Novak voltak a modellek. Tinédzserkorától kezdve tanulmányozta Immanuel Kant munkásságát, még diplomamunkát is írt róla, a névválasztáshoz innen inspirálódott. Bár Diabolikhoz hasonlóan Eva sem idősödik az évek múltával, stílusa igazodik az adott korhoz, évtizedhez: ruházata, később saját autója vagy technikai eszközei mindig a képregény megjelenésének jelen idejébe simulnak. Félelmetes társához hasonlóan az ő személyisége is alakul, fejlődik, nála is megfigyelhető a (korábbi, hányatott sorsából is eredő) ösztönösségből a morálisan letisztultabb út megtalálása, ha úgy tetszik (névadóját megidézve), a kategorikus imperatívusz irányába történő elmozdulás.

Színre lépése, azaz a már említett harmadik epizód, olyan fontos része a sorozatnak, hogy (a nyitó részhez hasonlóan) XXI. századi remake-et is kapott, aktualizált képi világgal, árnyaltabb és részletesebb elbeszéléssel. A Diabolik történetfolyam bizonyos értelemben ebben az epizódban veszi igazán kezdetét. A zöld szemű, szőke szépség öntudatos, független úrinőként lép elénk, akit elkísér múltjának híre: Lady Kantként ismerjük meg, mint a néhai dél-afrikai nagykövet, Lord Anthony Kant özvegyét. Férje vadászbalesetben vesztette életét, gyilkosa egy fekete párduc volt. Az eset nem nélkülözi a homályos részleteket: Eva egyik sértett udvarlója meg is vádolja azzal, hogy annak idején érdekházasságot kötött a nemesi rang megszerzéséért, és férjét ő maga taszította a vadállat karmai közé. Nem ez az egyetlen, amit már ekkor megtudunk a múltjáról: kiderül, hogy ipari kémként dolgozott, alvilági alakokkal állt kapcsolatban, és az esküvői ajándékát képező, világhírű rózsaszín gyémántot kénytelen volt eladni, hogy kifizethesse az őt zsarolókat, akik lelepleznék viselt dolgait Lord Kant előtt. Sorsa azonban ennél sokkal árnyaltabb, de ezt csak évtizedekkel később ismerhették meg az olvasók, az Eva – élet Diabolik előtt (2003) című különkiadásból.

Diabolikot az említett rózsaszín gyémánt vonzza a Lady hotelszobájába. Amikor szembekerülnek egymással, Eva semmi jelét nem mutatja ijedtségnek, holott ő is tisztában van a rettegett bűnöző gátlástalan erőszakosságával (Diabolik ekkor még vad és kegyetlen, szinte „természeti erő”). A fekete maszkjában mutatkozó Rémület Királya megérez valamit: “Maga nyugtalanító… és csodálatos nő. Néhány rövid pillanat alatt a galádságot és a szelídséget is láttam felvillanni a bámulatos zöld szemében.” mondja szinte költőien, majd váratlanul megcsókolja Lady Kantot. Innen már nincs visszaút. Következő találkozásukkor önként leveszi álcáját, és megjegyzi: “Te vagy az első nő, aki megismerheti Diabolik valódi arcát. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de szeretem a veszélyt és a kockázatot.” Hamar kiderül, hogy Eva is szereti. Az elfogott és halálra ítélt Diabolikot vakmerő és fondorlatos módon, az őt zsarolni készülő udvarlója életét feláldozva (ösztönös vadság), megmenti a guillotine elől. Ahogy a történet évtizedekkel később publikált részletei még erősebben bizonyítják majd, találkozásuk valóban sorsszerű. Nekik együtt kell maradniuk, minden nehézség, veszély, későbbi vita, csábítások és féltékenység ellenére, mindörökre. A Diabolik letartóztatása 1963-ban Ginko megállapításával ér véget: “Diabolik elkövette az első hibáját. Többé nincs egyedül. Ha megtaláljuk Eva Kantot, ő sem lesz messze.” Ez 55 évvel később sincs másképp.

Amikor a Diabolik képregénysorozat harmadik epizódjában (Diabolik letartóztatása, 1963) Eva Kant először színre lépett, az olvasók nem sejthették, mennyire központi figurája lesz az egész történetfolyamnak. Több mint fél évszázaddal később magától értetődőnek tűnik, hogy a sorozat Diabolik és Eva Kant közös története, de a széria indulásakor ez egyike volt Angela Giussani legbátrabb, egyben legsikeresebb döntéseinek. Holott a magának való antihős receptje már több regénysorozatban bevált a múltban, ő mégsem csak erre épített. Egy erős, hasonlóan karizmatikus női szereplő fókuszba helyezésével megsokszorozta a Diabolik narratív lehetőségeit, és korát megelőzve sokat tett azért, hogy a XX. század végének tömegkultúrája mindkét nem soraiból produkáljon ikonikus alakokat.

A divat világában otthonos Angela női főszereplője megformálásához eleganciát sugárzó filmsztárokat választott mintaképnek: Grace Kelly és Kim Novak voltak a modellek. Tinédzserkorától kezdve tanulmányozta Immanuel Kant munkásságát, még diplomamunkát is írt róla, a névválasztáshoz innen inspirálódott. Bár Diabolikhoz hasonlóan Eva sem idősödik az évek múltával, stílusa igazodik az adott korhoz, évtizedhez: ruházata, később saját autója vagy technikai eszközei mindig a képregény megjelenésének jelen idejébe simulnak. Félelmetes társához hasonlóan az ő személyisége is alakul, fejlődik, nála is megfigyelhető a (korábbi, hányatott sorsából is eredő) ösztönösségből a morálisan letisztultabb út megtalálása, ha úgy tetszik (névadóját megidézve), a kategorikus imperatívusz irányába történő elmozdulás.

Színre lépése, azaz a már említett harmadik epizód, olyan fontos része a sorozatnak, hogy (a nyitó részhez hasonlóan) XXI. századi remake-et is kapott, aktualizált képi világgal, árnyaltabb és részletesebb elbeszéléssel. A Diabolik történetfolyam bizonyos értelemben ebben az epizódban veszi igazán kezdetét. A zöld szemű, szőke szépség öntudatos, független úrinőként lép elénk, akit elkísér múltjának híre: Lady Kantként ismerjük meg, mint a néhai dél-afrikai nagykövet, Lord Anthony Kant özvegyét. Férje vadászbalesetben vesztette életét, gyilkosa egy fekete párduc volt. Az eset nem nélkülözi a homályos részleteket: Eva egyik sértett udvarlója meg is vádolja azzal, hogy annak idején érdekházasságot kötött a nemesi rang megszerzéséért, és férjét ő maga taszította a vadállat karmai közé. Nem ez az egyetlen, amit már ekkor megtudunk a múltjáról: kiderül, hogy ipari kémként dolgozott, alvilági alakokkal állt kapcsolatban, és az esküvői ajándékát képező, világhírű rózsaszín gyémántot kénytelen volt eladni, hogy kifizethesse az őt zsarolókat, akik lelepleznék viselt dolgait Lord Kant előtt. Sorsa azonban ennél sokkal árnyaltabb, de ezt csak évtizedekkel később ismerhették meg az olvasók, az Eva – élet Diabolik előtt (2003) című különkiadásból.

Diabolikot az említett rózsaszín gyémánt vonzza a Lady hotelszobájába. Amikor szembekerülnek egymással, Eva semmi jelét nem mutatja ijedtségnek, holott ő is tisztában van a rettegett bűnöző gátlástalan erőszakosságával (Diabolik ekkor még vad és kegyetlen, szinte „természeti erő”). A fekete maszkjában mutatkozó Rémület Királya megérez valamit: “Maga nyugtalanító… és csodálatos nő. Néhány rövid pillanat alatt a galádságot és a szelídséget is láttam felvillanni a bámulatos zöld szemében.” mondja szinte költőien, majd váratlanul megcsókolja Lady Kantot. Innen már nincs visszaút. Következő találkozásukkor önként leveszi álcáját, és megjegyzi: “Te vagy az első nő, aki megismerheti Diabolik valódi arcát. Lehet, hogy életem legnagyobb hibáját követem el, de szeretem a veszélyt és a kockázatot.” Hamar kiderül, hogy Eva is szereti. Az elfogott és halálra ítélt Diabolikot vakmerő és fondorlatos módon, az őt zsarolni készülő udvarlója életét feláldozva (ösztönös vadság), megmenti a guillotine elől. Ahogy a történet évtizedekkel később publikált részletei még erősebben bizonyítják majd, találkozásuk valóban sorsszerű. Nekik együtt kell maradniuk, minden nehézség, veszély, későbbi vita, csábítások és féltékenység ellenére, mindörökre. A Diabolik letartóztatása 1963-ban Ginko megállapításával ér véget: “Diabolik elkövette az első hibáját. Többé nincs egyedül. Ha megtaláljuk Eva Kantot, ő sem lesz messze.” Ez 55 évvel később sincs másképp.