Clerville

Metropolis, Gotham City, Darkwood, Clerville… A legjelentősebb kalandképregény-szériák fiktív helyszíneinek sora még hosszan folytatható. A rajongók természetesen pontosan tudják, egy-egy helységnév (város, ország, vagy akár csak egy erdőség) melyik hős(ök) felségterülete. Az alkotók az évek során, a történetfolyamok elmélyülésével egyre részletesebben kidolgozzák az adott vidék topográfiáját, definiálják társadalmi viszonyait, folklórját, kulturális és morális hátterét. Ezt számos esetben, mint a fenti példáknál is, arra alapozzák, hogy a képzeletbeli helyszínek bevallottan és jól azonosíthatóan valós korok valós helyszíneire reflektálnak.

Amikor Angela Giussani útjára indította a Diabolik sorozatot, konkrét európai (és más földrészekhez tartozó) városokat is megnevezett a kalandok közegéül: így bukkan fel például Marseilles a legelső epizódban. Később a címszereplőt a fiktív Clerville-be „költöztette”, amelyet leginkább a Provence-Alpok-francia Riviéra földrajzi területen képzelhetünk el.

Clerville egy ország (államformája köztársaság), fővárosát ugyanígy hívják. A szomszédos államok Beglait, Rennert, Ferland, Banglait és Wilburg. Az egész miliő egyértelműen nyugat-európai ihletésű: a nevek gyakran olasz és francia csengésűek, de érződik német és angol hatás is, például az idelátogató turisták által. Az országban téli sportokra alkalmas hegyek és tengerparti paradicsomok egyaránt megtalálhatók. A második legjelentősebb város Ghenf, a forgalmas kikötő (a nyilvánvaló áthallások ez esetben Genova és Marseilles). A fő vallás a kereszténység, a fizetőeszköz (jelenleg már) az euró. A vezető újság a La Gazzetta di Clerville. Az idegenforgalom mellett jelentős a kereskedelmi és pénzügyi szektor, de említést érdemel a bányászat és a gyémántfeldolgozás is. Mindezek következtében Clerville belvárosában számos bank, kereskedelmi központ és ékszerbolt található, amelyek természetesen nagy vonzerővel bírnak a mestertolvaj számára.

Clerville demográfiájának érdekes vonása, hogy látszólag igen nagy létszámban reprezentálja magát az arisztokrácia. Lépten-nyomon nemesi rangú szereplők bukkannak fel, természetesen bőségesen ellátva ékszerekkel. Ahogy a jelen epizód is bizonyítja, köreikben romlott, gátlástalan alakok is megfordulnak. Ez nem meglepő, hiszen a Diabolikban a bűn mindent áthat: Ghenf szervezett alvilágától a fontos hivatalok és szervezetek közegén át Clerville külvárosának kétes helyeiig. Ami a törvényalkotó és végrehajtó hatalmat illeti, a halálbüntetést hatályon kívül helyezték, de Diabolik számára fenntartanak egy guillotine-t (!), amely elől több ízben is kalandos módon menekül meg.

A Diabolik alternatív valóságát gyakran színesítik egyéb helyszínek, például egzotikus, tengeri szigetek, illetve a Távol-Keletet vagy az arab világot idéző környezet is. Bár a Rémület Királyának híre általában ezekre a vidékekre is eljutott, elsősorban Clerville az, ahol Diabolik és Eva Kant (pozitív és negatív színezetű tetteikkel egyaránt) meghatározó szerepet töltenek be városuk és országuk életében.

Metropolis, Gotham City, Darkwood, Clerville… A legjelentősebb kalandképregény-szériák fiktív helyszíneinek sora még hosszan folytatható. A rajongók természetesen pontosan tudják, egy-egy helységnév (város, ország, vagy akár csak egy erdőség) melyik hős(ök) felségterülete. Az alkotók az évek során, a történetfolyamok elmélyülésével egyre részletesebben kidolgozzák az adott vidék topográfiáját, definiálják társadalmi viszonyait, folklórját, kulturális és morális hátterét. Ezt számos esetben, mint a fenti példáknál is, arra alapozzák, hogy a képzeletbeli helyszínek bevallottan és jól azonosíthatóan valós korok valós helyszíneire reflektálnak.

Amikor Angela Giussani útjára indította a Diabolik sorozatot, konkrét európai (és más földrészekhez tartozó) városokat is megnevezett a kalandok közegéül: így bukkan fel például Marseilles a legelső epizódban. Később a címszereplőt a fiktív Clerville-be „költöztette”, amelyet leginkább a Provence-Alpok-francia Riviéra földrajzi területen képzelhetünk el.

Clerville egy ország (államformája köztársaság), fővárosát ugyanígy hívják. A szomszédos államok Beglait, Rennert, Ferland, Banglait és Wilburg. Az egész miliő egyértelműen nyugat-európai ihletésű: a nevek gyakran olasz és francia csengésűek, de érződik német és angol hatás is, például az idelátogató turisták által. Az országban téli sportokra alkalmas hegyek és tengerparti paradicsomok egyaránt megtalálhatók. A második legjelentősebb város Ghenf, a forgalmas kikötő (a nyilvánvaló áthallások ez esetben Genova és Marseilles). A fő vallás a kereszténység, a fizetőeszköz (jelenleg már) az euró. A vezető újság a La Gazzetta di Clerville. Az idegenforgalom mellett jelentős a kereskedelmi és pénzügyi szektor, de említést érdemel a bányászat és a gyémántfeldolgozás is. Mindezek következtében Clerville belvárosában számos bank, kereskedelmi központ és ékszerbolt található, amelyek természetesen nagy vonzerővel bírnak a mestertolvaj számára.

Clerville demográfiájának érdekes vonása, hogy látszólag igen nagy létszámban reprezentálja magát az arisztokrácia. Lépten-nyomon nemesi rangú szereplők bukkannak fel, természetesen bőségesen ellátva ékszerekkel. Ahogy a jelen epizód is bizonyítja, köreikben romlott, gátlástalan alakok is megfordulnak. Ez nem meglepő, hiszen a Diabolikban a bűn mindent áthat: Ghenf szervezett alvilágától a fontos hivatalok és szervezetek közegén át Clerville külvárosának kétes helyeiig. Ami a törvényalkotó és végrehajtó hatalmat illeti, a halálbüntetést hatályon kívül helyezték, de Diabolik számára fenntartanak egy guillotine-t (!), amely elől több ízben is kalandos módon menekül meg.

A Diabolik alternatív valóságát gyakran színesítik egyéb helyszínek, például egzotikus, tengeri szigetek, illetve a Távol-Keletet vagy az arab világot idéző környezet is. Bár a Rémület Királyának híre általában ezekre a vidékekre is eljutott, elsősorban Clerville az, ahol Diabolik és Eva Kant (pozitív és negatív színezetű tetteikkel egyaránt) meghatározó szerepet töltenek be városuk és országuk életében.